Events
 2020
KeSzCsSzVa
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Sponsors

Honlapunk elkészítését a Bethlen Gábor Alap támogatta.

 

A Bethlen Gábor Alap egy elkülönített állami pénzalap, amelynek célja a Magyar Kormány nemzetpolitikai stratégiájához kapcsolódó nemzetpolitikai célok megvalósulásának elősegítése.

Szabó Tibornak, a Háromszéki Panziók Egyesülete elnökének az előadása a Szürkemarha Útjának szerepéről a székelyföldi Turisztikai Klaszterben. Elolvashatja ITT. 

 


 

 

Gondolatok az Oxenweg turisztikai vonatkozásáról

a http://www.atalveto.ro-ról,

Kastal László tollából.

 

 

Ez lehet egy olyan lehetőség, ahol a gazda, a vendéglátó, a vállalkozó, a népi hagyományokat, mesterségeket művelő emberek térségünkbe lehetőséget nyernek együtt dolgozni.

A gyergyói medence rendelkezik azzal a múlttal, ami az élő állatvásár és szállítást illeti. Nagyon sok családnév kötődik ehhez a mesterséghez. A vidék híres volt mindig a vásárokról, a gyergyótölgyesi, parajdi, gyergyói nagyvásárokról, ahol az örmény kereskedők a helyi gazdáktól felvásárolták a marhát, illetve más állatokat, termékeket.

 

Turisztika

 

A gyergyói medence népi hagyományai, a Szent György napi állat kihajtás és vásár, a Szent Mihályi őszi vásár, a bálok, mind bevonhatók ebbe a programba és felerősíthetők. A gyergyói Szent Miklós napi búcsún most is ökrök viszik a Miklós szobrot, ennek nagyobb identitást is lehetne adni. Az örmény kereskedők több irányba hajtották a felvásárolt marhát.

Gyergyó-só útja (a só is fontos kereskedelmi termék volt abba az időben)-Balavásár-Szeben, a Küküllő mentén

Gyergyó – Szászrégen - Mezőség – Kolozsvár.

Gyergyó – Barcaság - Fogaras

 

Ezek a pontok, és még ide sorolható Beszterce ami a gyergyói kereskedőknek nem volt fontos mert plusz utat jelentett, de amúgy is Kolozsvár találkozóhely volt, a kisebb kereskedőknek végállomást jelentett, mert innen csoportosan szerveződtek az utak tovább Debrecen, Szeged, irányába ahonnan Ausztria, Bécs volt a cél, nem a végállomás de a legtöbb állat itt gazdát cserélt.

(...)

Az út mentén újból identitást nyerhetnének a keresztek, régi fogadok (Basa fogadó) az itató vájjuk, a pásztorházak, esztenák, nyári gazda szálláshelyek, a kézművesek (Korond).

A Gyilkostó és környéke, a Nagy Hagymás gerincvonulata teret biztosít azok számára, akik betekintést szeretnének nyerni a hegyi gazdálkodási formába, itt gondolok a Háromku-i csángókra, akik szürke marha tenyésztéssel is foglalkozhatnának.

A napjainkba divatos egészség megőrző programok is kaphatnának teret, mert erre a lehetőségek adottak. Öko-termékként eladható a nyári pásztori életforma, ahol az érdeklődök több napot is eltölthetnek, vagy a Kovács Péteri lovarda ahol rideg körülmények közt tartják a lovakat és az ők vezetésükkel akár heteket lehet lovagolni a környék hegyein.

A vidék a Keleti-Kárpátok zordsága és turisztikai adottságai talán kalandosabbá tehetik ennek az útnak az értelmét, a helyi lakosság pedig még űzi az őseinktől ránk maradt pásztorkodási formát, a kézműves foglalkozásokat, ami már más vidékeken csak nosztalgia. A turisták nem csak egy időutazáson vehetnek részt, hanem meg is élhetik, ki is próbálhatják itt a végállomáson, amit az út folyamán képi dokumentumokban láthattak.